Mai nótánk az azóta elkurvult, egykoron még death metalt játszó Katatonia 1996-os, klasszikus, és szerény véleményem szerint teljesen egyedülálló hangulatú Brave Murder Day című albumának harmadik száma.
Ez a dal korszakalkotónak számított a death metaltól teljesen elrugaszkodott hozzáállásával, végül maga az együttes -ahogyan az lenni szokott- ebbe a korszakalkotásba kurvult bele egészen a klisés-nyálas-nyávogós enyészetig.
Nyugodj békében Katatonia, a fent nevezett albumot pedig melegen ajánlom.

boomp3.com

"Let's stay here for a while
Is something gonna happen today"

boomp3.com

Az első fölvételen a négyéves Justin Chi látható.
A kis kezét tessék figyelni.
A nap első kérdése: csak én érzek valamiféle megmagyarázhatatlan, pánikszerű rettegést, mikor ezt nézem (két perc környékén)?



A második fölvételen Alan Szabo Junior látható.
Az iménti videón, két perc környékén bemutatott démoni megszállottság előrehaladott állapotában szemlélhetjük meg a fiatalembert.
A nap második kérdése: még mindig csak én érzek rettegést?



A harmadik fölvételen szintén ifjabb Alan Szabo.
Itt egyszerre láthatjuk a masina és mesterének mozgását.
A nap harmadik kérdése: vannak még valakinek kételyei?



További félelmetes videók többek közt itt, itt és itt (legutóbbi különösen sátáni, mind a látványt, mind a hangokat illetően).

    Mai zenehallgatásunk anyagát egy olyan előadóművész adja, aki mellett nem lehet csak úgy elmenni. Igazság szerint most nem pusztán zenehallgatásról van szó, mert ehhez a produkcióhoz legalább annyira hozzátartozik a látvány is, mint a hang.

Klaus Nomi 1944-ben született Klaus Sperber néven a németországi Immenstadt városában, és 1983-at írtunk, mikor hamvait szétszórták New York felett, ahol 38 éves korában, AIDS-ben meghalt. Maradandó karaktert alkotott önnön magából, ami valamely oknál fogva olyan benyomást kelt, mintha az adott kor és társadalom úgy szülte volna ki magából, mint tiszta esszenciáját. Morbid, tragikus és skizoid.

Nomival az "első találkozást" nem szokás elfelejteni. Némelyeket megmosolyogtat, ami talán rendjén is van így, egyeseket rabul ejt, vagy érdeklődéssel tölt el, míg mások undorodnak tőle. Leginkább talán mégis mindezen érzések egyvelege kevereg bennünk, mikor előadását szemléljük, sajnálnunk azonban mégsem kell, pont ellenkezőleg.
Kevés olyan előadóművész van, aki ennyire egyértelműen önmaga.

A "Total Eclipse" című dal élő felvétele 1981-ben készült.
Több dala, és egyedi klipjei közül azért ezt választottam, mert itt különösen élesen érzékelhető a "Nomi-karakter" hatása, színpadon állva, háttérzenészekkel és -táncosokkal. Már az első képkockák döbbenetesen erősek; "Welcome to the Ritz." -mondja a lány szenvtelenül odavetve, már-már hanyag arccal (az egész jelenet egyébként egyébként az "Urgh! A Music War" című filmből való), majd azonnal megszólal a zene.
Az operatőr zsenialitását dicséri ez a képkocka, számomra már itt döbbenetes a dal.
Az a cipő, a tétova lépegetések, majd a kamera emelkedésével kibontakozó figura...
Az ott tényleg egy ilyen ember? És tényleg így énekel?
Tényleg.

Számomra ebben a produkcióban -mint szerves egészet alkotó egységben- benne van igazándiból túl sok minden ahhoz, hogy itt leírjam, a fasizmustól a futurizmuson át a revüig rengeteg dolog, mindez a XX. század végének végzetes hangulatában megénekelve.
Egyszerűen megrázó.

Ahogyan a "Félelem és reszketés Las Vegasban" egyik főhőse fogalmazza meg benyomásait életveszélyes mennyiségű drog elfogyasztása után/közben egy kaszinóban:
"Ha Hitler megnyerte volna a világháborút, most így nézne ki az egész világ".

Megfogadtam magamnak, hogy igyekszem kevesebb olyan posztot írni, ami rendelkezik a "zsidó" taggel. Elvégre nem vagyok sem héber, sem valláskutató. Mégis időről-időre adódnak olyan történések, amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni.



    Itt van például a Hanuka. Már nem maga az ünnep itt a történés, hiszen ünnepelni sokféleképpen lehet. Lehet szerényen, szeretettől áthatva, például ahogyan a keresztény ember ünnepli a karácsonyt. Meg azok is, akik ugyan nem hívők, de egy keresztény hagyományú országban hozzászoktak, hogy az ilyentájt aktuális ünnep a drága ajándékok eszeveszett hajkurászása, és a rosszullétig folytatott zabálás mellett az egymásra figyelésről, családtagjaink, szeretteink megörvendeztetéséről, és a meghitt, közös, otthoni együttlétről szól. Esetleg elmegyünk egy misére, szép ruhában, megindultan, csöndesen.
Kultúrák, vallások különbözőek, és a tolerancia emberiség homlokára égetett jele alatt kötelesek vagyunk ezt elfogadni. Ugye. Ha valaki máshogy gondolja, máshogy szereti, vagy úgy nem szereti, ahogy mi, azt elfogadjuk. Ugye. Senkit sem kötelezünk karácsonyfaállításra, vagy arra, hogy történelmi tényként fogadja el azt, hogy akkor és ott megszületett a Megváltó. Ugye.

Van, aki hangosan ünnepel. Van, aki úgy ünnepel, hogy lehetőleg mindenki lássa, és jelképeit kiállítja egy olyan ország fővárosának egyik legforgalmasabb csomópontjában, ami az övétől különböző gyökerekkel rendelkezik.
Tegye.
Vonatozzon a jelképe körül a Nyugati téren, ha neki ez szent hely, vagy egyszerűen rá tudta bírni a hatóságokat, hogy ezt neki ott lehetővé tegyék. Mert ő úgy szeret ünnepelni, hogy mindenki lássa.
És ha mindenki látja, bizony, kedves barátom, lesz közte olyan is, akinek ez nem tetszik. És kedves barátom, oda fog menni a saját országa saját fővárosának egyik legforgalmasabb csomópontjára, hogy ezt kifejezze. Transzparenseket visz, meg zajcsináló eszközöket visz. Mert nehezen bírja elviselni, hogy  egy, az övétől különböző kultúra vonatozik a Nyugati téren. Szegény ember, nem tanult toleranciát, nehezen barátkozik az idegennel. Én nem megyek oda, mert engem nem bánt, hogy máshogy ünnepelnek. Kicsit feltűnően, kicsit úgy, mintha övék lenne itt minden (...), dehát ha egyszer így esik jól...

...DE!


Mégis elszakad a cérna. Mit elszakad? Eltépik!
Kiáll oda, kérem szépen, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke, és alkotmányellenes dolgokat mond. Egyáltalán, hogy kerül ő oda?! Kit reprezentál? A Legfelsőbb Bíróságot? Engem? A kormányt?
Megjelenik, és kijelenti (A saját nevében? A Legfelsőbb Bíróság nevében? Magyarország nevében? A kormány nevében?), hogy "mindent elkövet azért, hogy a holokausztot ne lehessen tagadni, ezzel összefüggésben a gyűlöletbeszédet pedig szigorúan kell büntetni". Tehát ő, mint a Legfelsőbb Bíróság elnöke, minden befolyását, hatalmát, lehetőségét egy olyan tiltás törvényessé tételének szolgálatába állítja, amely lábbal tiporja az Alkotmányt.

TE AZT ÚGY NEM GONDOLHATOD. PONT.

Ha pedig mégis úgy gondolod, és ki is mondod, börtönben a helyed.
Szép nagy fasiszta disznó vagy te, Lomnici úr, gratulálok!
Ezek után mintegy meglepődve adja elő, hogy őt napjaink világának elsőszámú náci (és utolsó apartheid) államában barátként fogadták, keresztény mivolta (sic!) ellenére.

Eközben 3 azaz három ember transzparensekkel és hangoskodással zavarta a Rendet a Nyugati téren. Az Új Rendet.
Nem dobálással, vagy verekedéssel. Csupán transzparensekkel és hangoskodással.
Hárman.
Mondhatnánk úgy is, hogy kellemetlenkedtek.
Elzárni hamar, zavaró e légyzümmögés. Ugyan, csak magyarok. Kushadjanak.

Az MTI tudósít, "a rendzavarók ellen szabálysértési eljárás indul".
Még mindig nem világos, hogy mi folyik itt?!

/Az Origo cikke itt olvasható, forrás: MTI/

    "A Föld megfogyatkozott energiakészletét pótolandó ebben a jövőbeli világban az embereket egy speciális, nyalókába csomagolt, addikciót okozó tápszerrel etetik, amit szervezetük feldolgoz, majd ürüléküket államilag begyűjtik és abból nyernek ki energiát. Az a jó polgár, aki sokat fogyaszt és sokat szarik, jutalomból pedig még több nyalókát ehet. Az állam ugyanis jutalmazza a szorgalmas polgárokat, méghozzá a teljesítményük függvényében: az emberek seggébe ültetett gyűrű alakú érzékelő chip pontosan leméri a termelt ürülék mennyiségét és az adatokat elküldi a megfelelő helyre."

A teljes filmkritika itt olvasható.

Forrás: Geekblog

    "Három év felfüggesztett börtönt kapott az az amerikai férfi, akire éppen akkor nyitottak rá a takarítók, amikor biciklijével próbált szexuális aktust létesíteni - tudtuk meg az MTI-től. A takarítók többször is kopogtak a motelszoba ajtaján, de mivel nem kaptak választ, kulcsukat használva benyitottak. A szobában egy 51 éves férfi egy szál pólóban csípőjét előre-hátra mozgatva biciklijével szexelt. A két takarító azonnal jelentette az esetet a motel igazgatójának, aki kihívta a rendőrséget. "Csaknem negyven éve vagyok seriff, azt hittem, már mindenféle perverzióval találkoztam, de ez a biciklis még nekem is új" - mondta a seriff. A férfi a nyugalom szexuális cselekménnyel történő megzavarása címén került bíróság elé. Hiába hozakodott elő azzal, hogy kerékpárja nem a párja, csupán túl sokat ivott, és az okozhatta a félreértést, a bíró három év börtönre ítélte, igaz, a letöltést felfüggesztette. Emellett beíratta a férfi nevét a szexuális gonosztevők névjegyzékébe, ugyancsak három évre."

Forrás: index.hu/velvet, MTI

    Kérem szépen mondja azt valaki, hogy ez kacsa! Mondja valaki, hogy vicces kedvében volt az MTI. Könyörgöm!
Igen, jót mosolygunk rajta, hogy egy ember a kerékpárjára gerjedt rá. No de kérem. Nem a város főtere biciklitárolójának kellős közepén vetette rá magát! Kibírta a motelszobáig, ami az ő privát területe.
Elképesztőnek tartom azt a tényt, hogy a két takarító élből JELENTI az "esetet" a motel igazgatójának, és meg sem fordul a fejükben a "jaj, elnézést" -és becsukom az ajtót verzió. Milyen szemléletű ország lehet az, ahol a te személyes teredbe való behatolás közben "elszenvedett sokkot" úgy tekintik, mint az ő "nyugalmuk szexuális cselekménnyel történő megzavarását"?! Miféle társadalom az, ahol rádtörnek, majd 3 év felfüggesztett börtönre ítélnek azért, amit éppen ott, egyedül csináltál? Nekem sem jutna eszembe egy kerékpárral közösülni (igaz, hogy én motorral járok...), no de KINEK MI KÖZE HOZZÁ??
Önmagában abszurd az, hogy ez bíróság elé kerülhetett. Az ítélet már szabályosan szürreális, ugyanúgy, mint a bíró megütközése azon, hogy bár ő már sokféle perverziót látott (?!!?!?!), ilyet még nem pipált.
Ne bagatelizáljuk el a felfüggesztett börtönbüntetés súlyát, hiszen könnyen megeshet, hogy ezt még valamikor le kell neki ülnie! HÁROM ÉV! Tulajdonképpen nem tudtam magamnak megmagyarázni, hogy miért oly kirívó ez a biciklis dolog. Azért mert tárgy? Mi lett volna a helyzet, ha történetesen egy hölgyről és egy műpéniszről szólt volna ugyanez a történet? Azt is jelentették volna, hiszen az is tárgy?
Az a szörnyű gyanúm, hogy az amerikai "igazságszolgáltatás" valóban azon a szellemi színvonalon van, hogy "Egy bicajjal? Az milyen má! Debeteeg! Három év!".
Na most akkor próbáljuk meg a buta kis európai (vagy milyen) fejünkben összerakni, hogy EZ az az ország, amelyik a világnak demokráciát próbál tanítani. Pontosabban szólva gátlástalan módszerekkel ráerőltetni. Demokráciát!! Azt.
Legyinthetünk, hogy ugyan, ez csak egy szegény bolond esete, és végeredményben be sem csukták. De ha jobban belegondolunk, nem kellett ahhoz becsukni, hogy tisztán láthassuk: az Egyesült Államokban nem demokrácia van, hanem szürrealitásba kifordult, aberrált és bigott, arrogáns fasizmus, amely nem csak saját polgárait tartja állati szintű elbutulásban és meghasonlott értékek között, de az egész világra veszélyt jelent.