"Budapest eladta, az állam háromszoros áron megvette, a befektető kaszált"
    A gyógyszerészek Gresham mögötti székházát négy éve vette meg egy izraeli csoport hétszázmillióért, tavaly az állam kétmilliárdért visszavásárolta.

Akinek esetleg ezen felül van ingerenciája, illetve idegzete a teljes cikk elolvasásához, az itt megteheti.

Forrás: Index

Egy újabb nyíltan sátánista reklámkampányra találtam rá a Tyúbon.

Lehetséges, hogy csak számomra volt ilyen sokkoló, de talán nem gondolom rosszul, hogy ezeket a képsorokat a magyar televíziócsatornákon nem láthattuk.

A Playstation hirdetéseiről van szó. Egy olyan eszköz, amely sokunk számára ismerős.

Remélem egyetlen épelméjű olvasónak sem kell felhívnom a figyelmét arra, hogy ezeket a szerkezeteket elsősorban nem azzal a céllal készítik, hogy bennünket szórakoztassanak.
Lehetséges egy, a munkában megfáradt nép szürke hétköznapokból való kiszakításának kísérletét előtérbe toló magyarázattal előrukkolni, de nem szabad elfelejtenünk, hogy miféle munkától is fárad meg a jónép, és hogy mitől is szürkék azok a hétköznapok...
Ezek a reklámok nem próbálják meg családi szórakozásnak beállítani a Playstationt. Alternatívakén kínálják fel nekünk a megnyomorított életünk helyett.
Ők addig is tehetik a dolgukat, amíg mi emberszabású pixelhalmazokat lövünk halomra, vagy nem létező országokat igázunk le, esetleg számunkra megfizethetetlen sportkocsik virtuális másolataival száguldozunk.
Pénzről van szó, kérem szépen, és nem csak akkor, mikor kifizetjük a gépet a kasszánál.
Akkor is, mikor játszunk vele, meg akkor is, mikor úgy érezzük: silány napjainkért valamilyen módon kárpótolva vagyunk általa.
Lássuk tehát, hogyan próbálnak minket meggyőzni arról, hogy életünk perceit váltsuk el az ő dollárjaikra!

Elsőként még egy, a Playstation 2 kampányához készített spotot tekintsünk meg.
Érdekessége, hogy David Lynch keze munkája, gyakorlatilag teljes egészében. Őt sosem arról ismertük, hogy visszafogná magát a szörnyűségek terén, hát most sem tette.
Felmerül a kérdés: hogyan függ ez össze egy konzollal? A továbbiakban talán erre is választ kapunk.

Második videónk szintén pár évvel ezelőttről származik, nem különben hátborzongató, mint a Lynch féle, itt egy hihetetlenül inhumán jellegű lány agitál minket erős skót akcentussal.
A kommentelők közül valaki egyébként az elkövető személyében Chris Cunninghamre gyanakszik, márpedig ha David Lynchet meg tudták fizetni, akkor bizonyára őt is. A lány arca pedig valóban majdnem annyira groteszk, mint a jó öreg Rubber Johnnyé.

A kövekező képanyag talán a legmegrázóbb mind közül. Tulajdonképpen beismeri az ember saját életébe való diadalmas belebukását, mindemellé pedig úgy tesz, mintha hősies dolog volna, amit "ők az emberekért tesznek", amit nyújtanak a már fentebb említett "munkában megfáradt népnek". Nekem sírni támad kedvem ezt a videót látva, és egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy bármely, még legalább minimális öntudattal rendelkező, saját énjét legalább pislákolni látó embertársamat arra ösztönözné, hogy vásároljon magának egy ilyen szerkezetet. Mindenképpen érdemes elolvasni a videó leírásában található "szövegkönyvet" a jobb érthetőség érdekében. Kétségbe ejtő. Minden bizonnyal úgy tűnik, hogy az 1984 című regény legalábbis a vesszőparipám, mégsem tudok másra gondolni akkor, mikor emberek egy nyíltan vállalt átverést és mesterséges illúziót igaznak és valóságosnak fogadnak el azért, mert saját valós valóságuk teljességgel elviselhetetlen. Ez, kérem szépen, a Doublethink, nem más.

Negyedik jelöltünk már a legutóbbi konzolhoz, a Playstation 3-hoz készült.
Egyből észleljük, hogy jelentős változáson ment át az alapkoncepció: történet, illetve szöveg helyett maga a gép áll a középpontban, mint egy sötét bálvány (az új modell egyébként az első, amely fekete alapszínben kapható). Az egész jelenet az előzőekkel ellentétben inkább statement-jellegű, méginkább kiemelve a korábbiakban már hangsúlyozott "Ne becsüld alá a Playstation erejét" szlogent.
Azt láthatjuk, amint felcserélődnek a szerepek, és nem a "valóság", vagy annak bármely szereplője irányítja már a Playstationt, hanem éppen fordítva, a Sixaxis, azaz hat tengely mentén navigáló kontroller mozgatja az "őt" körülvevő valóságot (ha már a hatos számnál tartunk, érdemes talán elidőznünk a cikk elején található PS logón ilyen tekintetben is...).
Belemerülhetnénk a tojás, mint univerzumot és életet szimbolizáló jelkép, illetve a reklámban látható többi motívum és szín jelentéstartalmába, de azt hiszem ezek olyan ősi, kollektív tudattalanba ivódott kódok, melyet mindenki könnyedén a helyére tud tenni.

Azt a darabot hagytam utoljára, amelyhez -úgy érzem- nem szükséges kommentár. Ennek a megtekintése után sem számmisztikához, sem szimbolikához nem kell egy hangyányit sem konyítani ahhoz, hogy valaki megértse, miért is született ez a post.
Ember vagy, vagy nem vagy ember?
Ennyit kell eldöntened.

 Most már ti is tudjátok, milyen...

80 éves korában végleg kiszikkadt Tom Lantos.
Aszott teste elernyedt, hüllő arcáról lelohadt a mosoly, tekintetéből immár kialudt a ci(o)nizmus fénye.
Minden jó érzésű ember, aki ismerte "munkásságát", örömmel vegyült nyugtalanságban fészkelődik most, és csak bízni tud abban, hogy halálában nem tud majd annyit ártani, mint életében.
Lássuk, milyen jelzőkkel illeti egykori elkötelezettjét az orwelliánus világhatalom!
Úgy érzem, kommentárt nem igényelnek az önmagukban is bizsergetően arcátlan mondatok.

"Szilárd jellemű ember, az emberi jogok bajnoka."
/George W. Bush/

"Azon dolgozott, hogy a világ elnyomott népeinek lehetőségük legyen szabadságban élni."
/a Fehér Ház közleménye/

"Tom élő figyelmeztetés volt: sosem szabad becsukni a szemünket azoknak az ártatlanoknak a szenvedései láttán, akik gonosz emberek miatt sínylődnek."
/George W. Bush/

"Lantos megtestesítette azt, amikor valakit megfosztanak szabadságától, majd megtalálja azt, és kiáll azért, hogy Amerika a szabadságot és jólétet máshol is terjessze."
/Condoleezza Rice/

"Tom tanúja volt a legszörnyűbb emberi kegyetlenségnek és annak szentelte életét, hogy megállítsa azt."
/Hillary és Bill Clinton közleménye/

"Soha nem ingott meg a szabadság és a zsarnoksággal szembeni ellenállás védelmében."
/Barack Obama/

"Ő volt a legenergikusabb amerikai képviselő, aki az egyénnek a szabadsághoz és demokráciához való jogáért küzdött, független nemzeti és faji hovatartozásról, vallástól, életkortól és nemtől."
/Somogyi Ferenc, washingtoni magyar nagykövet/

"Rávilágított a humánum és a szolidaritás követendő eszményeire"
/A Holokauszt Emlékközpont közleménye/

"Tom Lantos hűséges fia volt Magyarországnak, áldozatos és hűséges polgára második hazájának, az Egyesült Államoknak. Álláspontja világos volt mindvégig, semmilyen fajta szélsőséggel nem alkudott."
/Gyurcsány Ferenc/

"Tom Lantos az életével bizonyította be, hogy a demokrácia, a szabadság és az emberség képes győzni a diktatúra és az embertelenség fölött"
/az MSZP kommünikéje/

"Keresztényeknek ilyenkor az első gondolata, hogy imádkozunk a lelki üdvéért."
/Lukács Tamás, a KDNP frakcióvezető-helyettese/


Ráfér.

Zene:    Arvo Pärt (továbbá itt és itt)
Kép:      workshyy

A minap levelet kaptam Marsi Anikótól. Ímélt. Én ugyan sosem írtam neki, és nem tudom, honnan szedte a címemet, de előzékenyen figyelmembe ajánlott egy reklámot.
Azon gondolkodtam el, hogy vajon a Marsi Anikó tud-e róla, hogy levelet küldött nekem? Azt mindenesetre elérte, hogy megjelenjen az első "celebes" poszt a blogon.

Voltak már politikusok ugyan, és valahol őket is celebként lehet értelmezni, hiszen legfőbb tevékenységük azonos Marsi Anikóval: felolvasnak egy mások által írt szöveget, miközben mutatja őket a tévé, mégis úgy érzem: ildomos a politikust és a celebet megkülönböztetni egymástól, hiszen míg a politikus tevékenységi körébe inkább tartozik a mások által írt szövegek felolvasása, addig a celeb számára a legfontosabb abszolválandó feladat, hogy mutassa a tévé.

No hát a Marsi Anikót mostmár nem csak a tévé mutatja, hanem én is.
Meg a beérkező leveleknél a freemail.

Anikó, köszönöm, hogy gondoltál rám!

Katt:











Megjegyzés:
Az apróbetűs részből kiderül, hogy én előzetesen hozzájárultam ehhez (sic!):
"Ezt a levelet az optimail online direkt-marketing rendszeren keresztül küldtük a(z) kinot@freemail.hu címre az Ön előzetes hozzájárulásával, melyet az [origo] Zrt.-nek tett a freemail.hu ingyenes rendszerébe történő regisztrációja során. E szerint Ön marketingtartalmú célzott üzenetek fogadását vállalja."

Vállalja a faszom.

De ez még hagyján. A szimpla, telibe-arcba hazudozást elviseljük, megszoktuk, természetesnek vesszük. De ami ezután jön, az végképp több a soknál, azzal együtt is, hogy a hasonló levelektől való megszabadulás halvány reményét csillantja meg:
"Amennyiben a továbbiakban mégsem szeretne az érdeklődési körének megfelelő kedvezményes ajánlatokat vagy nyereményjáték-ismertetőket kapni, kattintson ide."

Anikó-Anikó, hát ki verte bele abba az egér fejedbe, hogy ez itt az én érdeklődési körömnek megfelelő?
És most akkor nem te küldted nekem a levelet? Fentebb azt állítják ismeretlenek, hogy "az optimail online direkt-marketing rendszeren keresztül küldtük". Kik?
Anikó, én aggódom érted. Mibe keveredtél?..

(Csemegeként kinagyítottam a másik, szervesen a hirdetéshez tartozó apróbetűs részt. Én már az óriásplakátokon is csak ezeket a részeket olvasom el, illetőleg a csillaggal jelölt, félméteres feliratokhoz tartozó kiegészítéseket. Hozzá kell tegyem, hogy megfigyelésem szerint a reklámozók megpróbálják a csillag aljas mivoltát viccekkel elütni, illetve elbagatelizálni. Erre jó példa a mostanában is futó Kakaós Győri Édes Jóreggelt 30%-al kevesebb cukorral. A 30% mellett csillag, alul a másik csillagnál olvasható: "a klasszikus Kakaós Győri Édes Jóreggelthez képest". Ki gondolta volna? Azt viszont legalább megtudtuk, hogy a Kakaós Győri Édes Jóreggelt mára már klasszikussá vált...)

Kókai Magdolna:

ADATOK A JÁSZSÁG SZÜLETÉS KÖRÜLI HIEDELEMVILÁGÁHOZ

            Az ember életének fordulói közül a születés az első, és a legfontosabb állomás. A csecsemő születése egy családban a szülőknek azt az ősi, általános emberi törekvését tükrözi, hogy gyermekük által életüknek legyen folytatása. Munkámban most a születés időszakához fűződő hiedelmekhez próbálok adalékot szolgáltatni saját gyűjtéseim és a Jász Múzeum adattári anyaga alapján.

            A  mágikus cselekvések a lakodalomtól a terhességen, a szülésen át  a gyermekágyig végigkísérték az anyát és a csecsemőt. E cselekmények óvó, védő, egészségvarázsló célzattal történtek. A lakodalom alkalmával Jászladányon és Árokszálláson is szokás volt a menyasszonyt a kéménylyukba nézetni, hogy szép, fekete szemű gyermeke legyen. Jászapátin az anyós a kapun belépő menyecske elé búzaszemet szórt, hogy "úgy szaporodjanak, mint a hulló búzaszem". A lakodalom elmúltával pedig � ugyancsak az anyós � az újasszony kötényébe szép, egészséges almákat öntött, hogy ugyanolyan egészséges utódai szülessenek.[1] A hasonló hasonlót hoz létre. Ez az analógia a kiindulópontja az imént említett eljárásoknak.[2]

     A terhesség alatt is élt  jó néhány preventív és produktív eljárás. A hiedelmek nagy részét ebben az időszakban azok a tilalmak teszik ki, amelyeket a terhes nőnek be kellett tartania  a születendő csecsemő érdekében. E tilalmak többsége is az analógiás vagy az érintkezési mágia valamely formájához tartoznak[3]. Ilyen analógiás alapú tiltások voltak: az állapotos nő ne lopjon tököt, mert kopasz, ne hagyjon mosatlan edényt, mert szeplős, ne bújjon be a kemencébe tapasztani mert néma gyermeke lesz, ne egyen páros gyümölcsöt, mert ikreket szül; és ne csudáljon meg visszataszító, torz dolgot, állatot, mert arra fog hasonlítani az újszülött. Ezekre vonatkozóan nézzünk néhány hiedelemtörténetet.

"Eccer behoztak Zaránkrú egy tanyasi asszonyt, ennek ikerszülése vót. Az egyik maratt  csak meg. Aszonta nekem mikor meglett a baba: ť Bözsike néni van-e a babának haja? Ť  ť Nincsen ennek Gizikém! - montam. Biztos tököt lopott vele! Ť  Eccer kimegy a bába a szobábú. Azt mondja: ť Hát magának mán megmondom! A szomszédembernek szép sütnivaló tökje vót, loptam belüle. Ť  ť Ejnye Gizikém nem jó csináta - montam. Petrezselymet kellett vóna lopni, akkor nagyhajú babája lett vóna! Ť Szegény nem tudott hova lenni, olyan bánata lett." /Tóthné Manyák Erzsébet, szül. 1913., róm. kat., lakhely: Jászárokszállás/

"Vót egy terhes asszony, oszt valakinek a kocsiján ment, oszt az meg olyan nagyon vörös, szeplős vót, meg a haja is vörös vót, oszt az ő kisbabája is vörös lett. Aszonta azé, mer azt nagyon megnézte." /Móczár Sándorné Jakus Jusztina, szül. 1906., róm. kat., lakhely: Jászárokszállás/

Az érintkezési mágia jó példája az anyajegy keletkezése. Lényege, ha az anyát terhessége alatt megdobják, vagy véletlenül ráesik valamilyen tárgy és hirtelen odakap, akkor a születendő gyermeknek is ugyanott és ugyanolyan alakú anyajegye lesz, amilyen alakú tárgy az anyát érintette. "Azt monták vigyázzon, hogy ne cseppenjen zsír sehova se, mikor terhes, mer anyajegy lesz rajta. Meg ne üsse meg az ura. Ismerek egy Görbe Kata nevezetűt, azt mongyák, �hát nem tudom�  hogy annak az apukája megverte az anyját mikor terhes vót, oszt azé lett az arcán nagy kék fót. Félidős kora után vót ez veszélyes." /Görbéné Ballagó Margit, szül. 1919., róm. kat., lakhely: Jászárokszállás/

A terhesség alatt egy jellegzetes dolog a megkívánás. Az ehhez fűződő néphit ma is élő, országszerte közismert, így vidékünkön is. Lényege, ha egy várandós asszony valamit megkíván és abból nem ehet, akkor annak káros következményei lehetnek.[4] Arra a kérdésemre, hogy melyik félnek árt, ha az anya nem kapja meg a kívánt ételt, a válaszok megoszlanak. Néhány adatközlőm szerint az anyának árt, mások szerint a babára nézve veszélyes a terhesség 2. szakaszában. Erre vonatkozóan nézzünk egy érdekes hiedelemtörténetet. "A nagyanyámtú hallottam, hogy az egyik szomszédasszonyának a határba vót nagyon szép cseresznyéje, de puskás ember őrizte. Egyik alkalommal egy terhes asszony evett belőle, az ember meg lelőtte. Mikor az asszonyt felboncolták, a csecsemő szájába megtalálták a cseresznyét. Oszt aztán mán bárki elment a főd mellett ehetett a cseresznyébű, csak el nem vihette." /özv.Móczár Lászlóné Gulyás Erzsébet, szül. 1917., róm. kat., lakhely: Jászárokszállás/

A születendő gyermek nemére is próbáltak következtetni a has formájából, a várandós asszony közérzetéből, arcának foltosságából, a túlhordásból és a magzat megmozdulásának helyéből.

      A szülés menetét nagyrészt a reális cselekmények jellemezték. Esetenként azonban végeztek néhány mágikus eljárást is. Egy jászdózsai adat szerint a szülő nő feje alá olvasót helyeztek, a fájdalmak enyhítésére.[5] Egy árokszállási adatközlőm elmondása szerint pedig: "vajúdáskor megszentelték szenteltvízzel a szoba sarkait, a baba és az anya helyit". /özv.Móczár Lászlóné Gulyás Erzsébet, szül. 1917., róm. kat., lakhely: Jászárokszállás/

A néphit szerint, a szülés közben eltávozó placenta � népi nevén mása � alkalmas volt  az arcon és a test egyéb részein lévő folt eltávolítására. Ezzel kapcsolatban egy szentandrási bábaasszony elmesélt egy érdekes hiedelemtörténetet. " Egyetlen eset az nagyon feltűnt, ha mán a babonárú van szó. Vót egy fiatalember, a fél arcán nagy veres anyajegy vót. Mikor végeztem a szüléssel még ott kellett maradni, az utóvérzést kellett várni. Elpakoltak mán mindent, én csak ott ülök. Na igen, mikor a placenta eltávozott azt szoktuk mondani, a véres vízzel mindennel, hogy ássák el. Ott is azt mondtam, hogy takaríccsák el. Igen ám, de gyütt a nagymama. ť Jaj, úgy siettem, �mongya az onokájának� hogy ekkorra itt legyek!Ť Aszongya, hogy mer azt úgy tuggya meg, � mongya nekem�  hogy az anyajegyet avval lehet elmúlasztani, ha a másával megdörgölik. Azt se tuttam, hogy nevessek-e vagy sajnákozzak. Aszongya, hogy én csinájjam. Hát mondok olyan nincs! De nekem kell azt! Vitatkoztam, hogy én biztos nem csinálom, sőt azt montam a fiatalembernek, hogy ne engeggye, mer nincsen annak semmi értelme. Hát a végin mán azt montam az öregasszonynak, hogy legfejjebb fogja maga, oszt dörzsölje a veje arcáho! Oszt montam a fiatalembernek, hogy maga meg ha akarja engedi, ha nem nem, de nekem ehhe semmi közöm. A fiatalember oszt sarkonfordút. Hát haláláig horta szegíny az anyajegyet. Hát oszt a placentával mi lett? /Farkas Ignácné Nagypál Veronika, szül. 1901., róm. kat., lakhely: Jászszentandrás/

Volt olyan család, ahol a csecsemő perklivel elkötött leszáradt köldökzsinórdarabját eltette, és hétéves korában odaadta a gyermeknek, hogy bontsa ki a csomót. Amennyiben ez sikerült a néphit szerint ügyes, jó tanuló, lányok esetében jó varró válik belőle. " Én hallottam, hogy mikor leszáradt a köldök, odaatták a gyereknek, hogy boncsa ki, oszt nem birta, a fogával keszte megódani. Ezt Apátin hallottam. /Farkas Ignácné Nagypál Veronika, szül. 1901., róm. kat., lakhely: Jászszentandrás/

     Meg kell említeni az  ún. rendellenes születési módokat is, amelyekben a gyermek jövőjére utaló jeleket látták.[6] Ilyen volt a burokban és a foggal születés. A burokban született gyermeket szerencsésnek tartották. Egy jászdózsai adat szerint tudós vagy garabonciás vált belőle. Az eltett és megszenteltetett burokdarab a hiedelem szerint megvédte tulajdonosát a háborúban. Egy szentandrási gyűjtésben erre vonatkozóan a következőket olvashatjuk. "Ha az újszülött gyermek burokját, amely olyan vékony, mint a hártya, a bábaasszony papírba teszi és elvégzik vele a megfelelő szertartásokat, megvéd a golyó ellen. Eljárási mód: A papírba tett burkot, amely már kezd száradni, a szülésznő elviszi a templomba és ott a pap megszenteli. Utána visszaviszi az anyának. Másodszor akkor viszik a burkot a templomba, amikor a gyermeket bemutatják. /2-3 hétre szülés után. � Ha valamelyik gyermek dupla burokban született az még biztosabb.� A papírba tett burkot nem kell elővenni, csak ott kell annak is lennie, amint az anya tartja a gyermekét. Ezután a bábaasszony még ötször szentelteti meg. A hétszeri szenteltetés után megkapja az anya az ereklyét, melyre gondosan ügyel. Csak akkor veszi elő, amikor fiát viszik a háborúba. Mielőtt átadná még hétszer meg kell szenteltetni a templomban és utána adja át fiának az ereklyét. Több legény írta haza az első világháborúból édesanyjának, hogy: ťA mellényemet egészséggel hordom.Ť Ugyanis abba volt bevarrva az említett burok. A néphit szerint az olyan katonát nem érte a golyó." [7]

A másik rendellenes születési mód, a foggal születés. "A magyar nép hitvilágában a foggal való születés a fölös csont képzetköréhez tartozik."[8] A Jászságban úgy tartották, hogy az ilyen csecsemőből táltos, garabonciás vagy tudós lesz. "Egy asszonynak foggal született a gyereke és mindig nagyon sírt. Azt mondták neki az öregebbek, hogy táltos a fia, és el fogják lopni tőle a többi táltosok. Egy öregasszony nagyon megsajnálta, elment és a gyereknek mind a három fogát kihúzta kézzel. Utána nagyon sokszor el akarták lopni a táltosok, kétéves koráig nagyon sűrűn, de azután egyre kevesebbszer, még végül elmaradtak."[9] Adattárunkban rábukkantam olyan jászfelsőszentgyörgyi hiedelemtörténetekre, melyekben a táltos a garabonciás hátaslovaként szerepel. A garabonciás "kiolvassa" könyvéből a táltost, s megzabolázva azon lovagol az erdő, a falu fölött, ahol "leereszti zivatarját". Nézzünk egy példát erre vonatkozóan. "Valamikor régen a táltosok vizekben, nagy vizekben tartózkodtak. A garabonciás könyv által kiolvasta vízbül. Nagyapám juhászember vót. Egy folyó mellett vót a juhokkal. Egy ember ült a vízparton, egy nagy könyv volt előtte, olvasott. Mikor a tatám közeledett feléje, azt mondta: ťjó ember, menjen be a szállásra, mer vihar lesz.Ť A tatám bement a szállásra, de kíváncsi vót, lesett. Egyszercsak a vízbül kijött egy csikó. Mikor az lerázta magárúl a vizet, a garabonciás a zablát a nyakába vágta és ráült a hátára. Mikor fölemelkedtek, mert a táltos szállt vele mint a madár, amerre elmentek olyan vihar lett, hogy a cserepet lesodorta. A garabonciás a könyvéből olvasta ki a táltosnak meg kellett jelennie, a könyv olvasása által. A garabonciásnak nagyobb hatalma volt, mint a táltosnak. /Nagyapám látta ezt. Berény határában vót juhász./"[10]

Előfordult, hogy a születés pillanatában a csillagok állásából jósoltak a gyermek jövőjére vonatkozóan. "Születés pillanatában kimentek megnézni a csillagokat � ez öngyilkos lesz, mert akasztófát láttam a csillagokban � mondták.�[11]

A csecsemő első fürdővizébe különböző tárgyakat helyeztek, melyeknek mágikus hatást tulajdonítottak. Így például: szenteltvizet, faszenet és tisztesfüvet szemverés ellen, valamint fürjlábat, hogy fürge legyen a gyermek.[12]

     A gyermekágy ideje alatt a még kereszteletlen újszülött és az  anya is fokozottan ki volt téve az ártó hatalmaknak. Ezért számos mágikus eljárással, illetve tiltással próbálták megóvni mindkettőt. A veszélyek származhattak természetfölötti lényektől pl. boszorkányoktól, de olyan valóságos személytől is, aki akaratán kívül árthatott, megverhette szemmel az anyát és a csecsemőt.[13] Az ún. szúnyoghálós ágyra, melyben a gyermekágyas anya feküdt, gyűjtéseim során már adatközlőim nem emlékeztek. A múzeum adattárában lévő, az 1970-es évek közepéről származó gyűjtések azonban több ízben említik. Ez az ágy  � az adatközlők szerint � elsősorban az anyát védte a rontástól, a boszorkányoktól. "Szúnyoghálóval vették körül a gyerekágyas anyát, hogy ne rontsák meg."[14]  "Fehér lepedőt tettek a gyerekágyas anya elé, hogy meg ne rontsa a boszorkány. Ezt hívták szúnyoghálónak."[15]

Az újszülöttet kereszteléséig az ártó hatalmak "megronthatták", illetve elcserélhették. Ez utóbbit váltott gyereknek nevezték. Mindezek elkerülése érdekében különböző preventív és produktív eljárásokat végeztek. Az első esetben általános vélemény volt, hogy aki  "megnízi" a gyereket nem tehet róla, annak olyan a szeme. Ezért nem nagyon szerették, ha keresztelés előtt idegen ment látogatni, főleg ha öregasszony volt. A szemmelverés elhárítására a következő óvó, védő eljárásokat alkalmazták: a baba csuklójára piros zsinórt vagy hegedűhúrt kötöttek, a kisinget fordítva adták rá, illetve annak visszájával vagy a "húgyos" pelenkával megtörülték az arcát, és a pólyakötőbe kis olvasót helyeztek.

A rontás megállapításának, és orvoslásának leghatásosabb eszközei, a vízzel végzett különböző praktikák voltak. Az egyik � talán legismertebb � a szenesvíz készítése, illetve a gyermek testének e vízzel történő lemosása, megitatatása.

Szenesvíz készítése. Egy pohár vízbe általában három parázsló szén vagy csutkadarabot dobtak, miközben �egyes adatok szerint � a következő szavakat mondták: "ember, asszony, gyerek, lány, hogy amelyiknek a szeme ártott, ezáltal az égetett csutka által lemenjen róla"[16]. Evvel a vízzel megmosták a csecsemő egész testét, és itattak is egy picit belőle. Egy másik adat szerint: "ha megrontották a gyereket, a faszenet meggyújtották és azon megfüstölték"[17]. Előfordult, hogy a két eljárást egymást követően alkalmazták.

A szemverés megállapításának és gyógyításának másik eszköze az ún. vízmérés volt. Egy pohárba kilenc, hét vagy három kanál vizet mértek. Az ujjhegy vízbe mártásával megmosdatták � egyes adatok szerint � kereszt alakban a gyermek arcát, kezét, lábát, és valamennyit itattak is belőle. Ezután a megmaradt vizet a kanállal visszakézből rámérték az ajtó sarokvasára. Amennyiben a víz megszaporodott, a csecsemő "szemverésbe", "szemrontásba" volt. Ezt az eljárást addig folytatták, amíg a pohárban a mosdatás után kevesebb víz nem lett, ugyanis ekkor szűnt meg a néphit szerint a szemverés hatása. A szemrontásnak a mosdatás, illetve a fürdetés által történő megszüntetésére vonatkozik egy igen érdekes szentandrási adat.

"Ha akad valahol keresetlen kutyafej, fazékba kell tenni, és melléje kilenc fajta fahasítékot kell még a vízbe tenni, és az egészet főzni. Az így kapott főzettel napfölkelte előtt, napnyugvása előtt meg kell fürdetni a kicsinyt és az anyja ingével kell megtörölni. Az elhasznált fürdővizet pedig arra kell kiönteni, amerre a nap nyugszik."[18]

A szemverést a rontó által is lehetett orvosolni, amennyiben ismerték annak személyét. A következő hiedelemtörténetből egy ilyen esetet ismerhetünk meg. "A gyermekeim keresztanyja boszorkány vót. Minden áldott nap � egy hétig � a gyerek fél héttől hétig ordított, még meg nem nézettük a keresztanyjával. Hét órakor, mint aki elvégezte a dógát, elaludt. Ha a gyerek meg van rontva, a rontót e kő hívnyi, hogy megnézze, akkor elmúlik."[19]

A szemverés megállapítására egy másik eljárást is alkalmaztak. A csecsemő jobb könyökét a bal térdéhez, a bal könyökét pedig a jobb térdéhez érintették, "mérték" s ha nem ért össze a hiedelem szerint meg volt rontva.

A kereszteletlen újszülöttet a szemverésen kívül az ún. "elváltás" is fenyegette. A váltott gyerekkel kapcsolatos hiedelmek már csak a legidősebb adatközlők emlékezetében, és az adattári gyűjtések lapjain élnek. Elváltáskor az egészséges csecsemőt a boszorkányok cserélik el saját csúf, sírós gyerekeikkel. Az ilyen gyerek legjellegzetesebb ismertetőjegye volt, hogy nem beszélt. Nézzünk erre vonatkozóan egy hiedelemtörténetet. "A nagyapám meséte, hogy elmentek eccer állást keresni. Este lett rájok bementek egy házho, hogy szállást kérjenek éjjelre. ťHát, jó emberek, majd abba a szobába szalmát teszünk a fődre, amibe a kisfiunk alszik Ť �monták. Ez a szoba üres vót, csak egy kemence vót benne, meg egy nagyfejű gyerek. Az az ember aki nagyapámmal vót, olyan tudós féle vót. Ő mingyá látta, hogy ez vátott gyerek. Leültek vacsorázni. Az ember férehítta az asszonyt, oszt kikérdezgette a gyerek felől. Monta az asszony, hogy hány éves, ťde hát nem beszé, mindig sírŤ. Akkor aszt monta a tudósember: ťaggyon neki a kézibe egy tejjel tele bögrét, meg egy nagy kanalat.Ť Mikor látta, hogy a szülők lehúzóttak a másik szobába, akkor a gyerek csak lesi, hogy hát: ť hm. ennyi időt megértem, de még ilyet nem láttam. Kis bögre, nagy kaná né, hogy tesznek bolonddá! Ť. Asztán lefeküttek a gyerek is, meg a nagyapámék is. Éppcsak elaluttak, rákezdi a gyerek a rívást. De rítt, rítt. Hát éfél felé elhatta. Aszongya a tudósember: ťna, elhatta mán!Ť A gyerek meg aszongya: ťmaj ríjok én bátyámuram, csak hagy pihenek!Ť ťKejjünk János! Őtözz fel oszt gyerünk! Éfél van mán úgyse aluttunk!Ť Na, ahogy felkelnek az asszony is felkelt fűteni, hát oszt férehítta a tudósember. Monta neki, hogy ťez nem a maga fia! Magátó ellopták mikor megszült.Ť ťDehonnem az én fiam.Ť �monta. ťJó van. Ide figyejjen! Nem menünk addig el. Fűccse be a kemencét, a gyereket ültesse a lapátra. Ne féjjen nem engedik bedobni!Ť ťJaj dehogy, dehogy!Ť �tiltakozott az asszony. ťHalgasson rám. Bedobják a kéményen a magáét.Ť Oszt úgy is vót. Ráültették a lapátra, amikor dobták vóna ez kiszát rúla, egy gyönyörű deli gyerek meg rápottyant." /özv.Móczár Lászlóné Gulyás Erzsébet, szül. 1917., róm. kat., lakhely: Jászárokszállás/

A gyermekágy ideje alatt is jó néhány tiltás élt, amelyet be kellett tartani az anya és a csecsemő védelme érdekében. Nézzünk néhányat ezek közül. Naplemente után nem önthették ki a gyermek fürdővizét, nehogy megrontsák.[20] Amíg be nem mutatta az anya a csecsemőt a templomban, nem volt szabad kimennie, mert megronthatják mindkettőt. A pelenkát és a babaholmikat tilos volt éjszakára kint hagyni a szárítókötélen, mert megronthatták a csecsemőt, és nyugtalanul aludt volna. Nem volt tanácsos a lámpát éjjelre eloltani, mert kicserélik a gyereket. Ördög vagy boszorkány viszi el.[21] Nem volt szabad a pici feje fölé állni, "mert akkor fölfelé néz. Úgy mondták, hogy ťvigyázz, mer felakad a szeme!Ť" /Bobák Antalné Faragó Teréz, szül. 1916., róm. kat., lakhely: Jászárokszállás/  A szoptatásra vonatkozóan is élt egy tiltás, mely szerint nem volt szabad három nagypénteket átszoptatni, mert különben "ártott a szeme" az anyának.

A csecsemő egészségét és szépségét a következő analógiás eljárásokkal próbálták elősegíteni. Általában a nagymama egy szép piros almával, vagy tojással "megkerekítgette" a baba arcát, hogy olyan gömbölyű legyen mint a tojás, és olyan szép piros mint az alma.
 

[1] Népi ételek a Jászságból., 1999. 28.
[2] Kertész J., 1989. 23.
[3] Kertész J., 1989. 22.
[4] Kertész J., 1989. 25.
[5] Gulyás É., 1973. 124.
[6] Kertész J., 1989. 38.
[7] Jászszentandrás, Molnár István gyűjtése, JMA.110-68., 34.
[8] Kertész J., 1989. 38.
[9] Jászalsószentgyörgy, Kátai Margit gyűjtése, JMA.184-79., 18.
[10] Jászfelsőszentgyörgy, Szapu Viola gyűjtése, JMA.155-79.
[11] Jászfelsőszentgyörgy, Szapu Viola gyűjtése, JMA.155-79.
[12] Jászfelsőszentgyörgy, Szapu Viola gyűjtése, JMA.155-79.
[13] Markos Gy., 1986. 45.
[14] Jászfelsőszentgyörgy, Szapu Viola gyűjtése, JMA.155-79.
[15] Jászfelsőszentgyörgy, Szapu Viola gyűjtése, JMA.155-79.
[16] Jászfelsőszentgyörgy, Szapu Viola gyűjtése, JMA. 155-79.
[17] Jászfelsőszentgyörgy, Szapu Viola gyűjtése,  JMA. 155-79.
[18] Jászszentandrás, Molnár István gyűjtése, JMA. 110-68.
[19] Jászfelsőszentgyörgy, Szapu Viola gyűjtése, JMA. 155-79.
[20] Jászfelsőszentgyörgy, Szapu Viola gyűjtése, JMA.  155-79.
[21] Jászfelsőszentgyörgy, Szapu Viola gyűjtése,  JMA.  155-79.

Az eredeti cikk itt található.