Megfogadtam magamnak, hogy igyekszem kevesebb olyan posztot írni, ami rendelkezik a "zsidó" taggel. Elvégre nem vagyok sem héber, sem valláskutató. Mégis időről-időre adódnak olyan történések, amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni.



    Itt van például a Hanuka. Már nem maga az ünnep itt a történés, hiszen ünnepelni sokféleképpen lehet. Lehet szerényen, szeretettől áthatva, például ahogyan a keresztény ember ünnepli a karácsonyt. Meg azok is, akik ugyan nem hívők, de egy keresztény hagyományú országban hozzászoktak, hogy az ilyentájt aktuális ünnep a drága ajándékok eszeveszett hajkurászása, és a rosszullétig folytatott zabálás mellett az egymásra figyelésről, családtagjaink, szeretteink megörvendeztetéséről, és a meghitt, közös, otthoni együttlétről szól. Esetleg elmegyünk egy misére, szép ruhában, megindultan, csöndesen.
Kultúrák, vallások különbözőek, és a tolerancia emberiség homlokára égetett jele alatt kötelesek vagyunk ezt elfogadni. Ugye. Ha valaki máshogy gondolja, máshogy szereti, vagy úgy nem szereti, ahogy mi, azt elfogadjuk. Ugye. Senkit sem kötelezünk karácsonyfaállításra, vagy arra, hogy történelmi tényként fogadja el azt, hogy akkor és ott megszületett a Megváltó. Ugye.

Van, aki hangosan ünnepel. Van, aki úgy ünnepel, hogy lehetőleg mindenki lássa, és jelképeit kiállítja egy olyan ország fővárosának egyik legforgalmasabb csomópontjában, ami az övétől különböző gyökerekkel rendelkezik.
Tegye.
Vonatozzon a jelképe körül a Nyugati téren, ha neki ez szent hely, vagy egyszerűen rá tudta bírni a hatóságokat, hogy ezt neki ott lehetővé tegyék. Mert ő úgy szeret ünnepelni, hogy mindenki lássa.
És ha mindenki látja, bizony, kedves barátom, lesz közte olyan is, akinek ez nem tetszik. És kedves barátom, oda fog menni a saját országa saját fővárosának egyik legforgalmasabb csomópontjára, hogy ezt kifejezze. Transzparenseket visz, meg zajcsináló eszközöket visz. Mert nehezen bírja elviselni, hogy  egy, az övétől különböző kultúra vonatozik a Nyugati téren. Szegény ember, nem tanult toleranciát, nehezen barátkozik az idegennel. Én nem megyek oda, mert engem nem bánt, hogy máshogy ünnepelnek. Kicsit feltűnően, kicsit úgy, mintha övék lenne itt minden (...), dehát ha egyszer így esik jól...

...DE!


Mégis elszakad a cérna. Mit elszakad? Eltépik!
Kiáll oda, kérem szépen, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke, és alkotmányellenes dolgokat mond. Egyáltalán, hogy kerül ő oda?! Kit reprezentál? A Legfelsőbb Bíróságot? Engem? A kormányt?
Megjelenik, és kijelenti (A saját nevében? A Legfelsőbb Bíróság nevében? Magyarország nevében? A kormány nevében?), hogy "mindent elkövet azért, hogy a holokausztot ne lehessen tagadni, ezzel összefüggésben a gyűlöletbeszédet pedig szigorúan kell büntetni". Tehát ő, mint a Legfelsőbb Bíróság elnöke, minden befolyását, hatalmát, lehetőségét egy olyan tiltás törvényessé tételének szolgálatába állítja, amely lábbal tiporja az Alkotmányt.

TE AZT ÚGY NEM GONDOLHATOD. PONT.

Ha pedig mégis úgy gondolod, és ki is mondod, börtönben a helyed.
Szép nagy fasiszta disznó vagy te, Lomnici úr, gratulálok!
Ezek után mintegy meglepődve adja elő, hogy őt napjaink világának elsőszámú náci (és utolsó apartheid) államában barátként fogadták, keresztény mivolta (sic!) ellenére.

Eközben 3 azaz három ember transzparensekkel és hangoskodással zavarta a Rendet a Nyugati téren. Az Új Rendet.
Nem dobálással, vagy verekedéssel. Csupán transzparensekkel és hangoskodással.
Hárman.
Mondhatnánk úgy is, hogy kellemetlenkedtek.
Elzárni hamar, zavaró e légyzümmögés. Ugyan, csak magyarok. Kushadjanak.

Az MTI tudósít, "a rendzavarók ellen szabálysértési eljárás indul".
Még mindig nem világos, hogy mi folyik itt?!

/Az Origo cikke itt olvasható, forrás: MTI/