Ha lenne rajtam korona

Képtalálatok a következőre: puppet strings

Bevezető:

Sokan kérdezték tőlem: szerintem mi folyik a világban?
Mert valami történik a háttérben, ezt mindenki érzi.
Biztos információim nincsenek, nem vagyok belső körök tagja, mintázatok alapján tájékozódom.
És a saját önismeretem alapján. Emberek alkotják a társadalmat, aljától a tetejéig, és mindenkiben megtalálható mindegyik viselkedési mód magva, amit bármely szintjén megfigyelhetünk.

Legjobbnak azt tartottam tehát, ha magamba tekintek, és leírom, hogy én mit tennék, ha én lennék "ott fenn".
Nem egy ország élén, hanem annál sokkal magasabban, innen szabad szemmel nem látható hatalmi szférákban.

Hogy én mégis mennyire vagyok mérvadó?
Innen a középosztályból látok valameddig lefelé és fölfelé is.
Nem vagyok szent, de gátlástalan pszichopata sem.
A hatalom korrumpáló mechanizmusát jól ismerve (Máté 19:24) elég bizonyosan kijelenthető, hogy találhatóak "ott fenn" nálam gátlástalanabb emberek is.

Egy kis áttekintés:

2020 tavaszán beindult egy globális gépezet.
Összehangoltan, tervszerűen, rövid idő alatt.
A hírekben egymás után olvasták be ugyanazokat a sorokat politikai vezetők.
Angela Merkel a kiszolgáltatottakért, idősekért aggódva kérte, hogy fogjunk össze.
Az a Merkel, akinek semmiféle gondot nem jelent, ha kiszolgáltatott nőket és gyerekeket erőszakolgatnak meg a nyílt utcán a Wilkommenkultur örve alatt beáramoltatott, beilleszkedni nem kívánó egyedek. Amiatt nem aggódik.
Egy hét leforgása alatt a Föld szinte minden országa irányba állt.
A domesztikált, nyugati ember otthona és technológiai eszközei langymeleg védőburkában lelke mélyén már nagyon várta, hogy történjen valami. Évek óta a zombiapokalipszis a legkúlabb dolog, ami bekövetkezhet.
Végre akkor lelkiismeret-furdalás nélkül halomra gyilkolhatjuk ezt a sok agyatlan élőhalottat, akik alantas vágyaiknak teljesen alávetve tapossák egymást (Black Friday üzletnyitáskor). Természetesen mindenki a választott zombiölő fegyveréről fantáziált, a történetben a zombikat meg majd alakítsa "a mindenki más". A halál látványa mindenhonnan ömlik ránk, de sosem velünk történik, nem is történhet, mindig valaki más hal meg. Játszásiból.
A hagyományos struktúrák és szerepek lebomlása az ingát messze kilendítette, a káosz mindent kikezdett és megkérdőjelezett, a marginális elkezdte felzabálni a centert.
A kisebbség, a másság, a normálistól való eltérés nem pusztán önmagában álló értékké vált (belső tartalmának vizsgálata nélkül), de már kimondott ellenséggé lett a Többség is. Amikor a "cisgender white male" (heteroszexuális fehér férfi) pejoratív kifejezés, és gyűlölni kell, akkor nem csoda, ha a társadalom jelentős szegmense folyamatos bűntudatban él, pusztán születés szerinti önazonossága miatt.
"Mit tehetnék, hogy jó legyek? Hogyan bizonyítsam embertársaimnak, hogy szeretem őket? Hogyan engedjem el bűneimet, hogyan tegyem helyre, ha ártottam másoknak?"
A korrozív marginálkultusz-mozgalmak nyújtottak erre némi instant lehetőséget - csak most, csak önöknek - a szivárványos zászló lengetésétől a BLM térdeplős megmozdulásaiig. Közös pontjuk a franchise-szerű működés, az önazonosság megtagadása, nyilvános leköpdösése, és a mások bűneiért való flagelláns vezeklés. Bár sokak lelki békéjét átmenetileg megtámogatták, és arra mindegyik alkalmas volt, hogy a hatalom újfent szortírozni tudja a társadalmi csoportokat, egyik sem volt univerzális.

Ekkor megkérkezett a teljesebb megoldás: egy világjárvány.
Istenpótlék, amelyben megkérdőjelezhetetlenül hinni lehet.
Saját esendőségünket és tudatlanságunkat belátva egy felsőbb, bölcs hatalom kezébe helyezzük a döntést. Kedves és szeretetteljes arcú politikusok gondoskodó, meleg hangon biztosítanak bennünket arról, hogy nagy a baj, de ezekben a vészterhes időkben azért minden rendben lesz, mert ők itt vannak, és küzdenek miértünk. A tudomány, mint fejtetőre állított vallás, és a tudósok, mint a Változás papjai kiteljesednek új szerepükben. Nem az a fontos, hogy minden nap mást állítunk, mint amit előző nap (hiszen a tudomány ilyen, folyamatosan téved, ám közben mégis folyamatosan közelebb kerül "az igazsághoz"), hanem az, hogy minden nap ugyanolyan hévvel higgyünk abban, amit éppen akkor állítanak. "Az egyetlen állandó dolog a változás." - szól a hérakleitoszi idézet. A tudományvallásban Isten helyén a Káosz szerepel, az abszolút helyén a végtelen relativitás, a Nihil.
A járványügyi korlátozások morális keretrendszerrel is szolgálnak, amelyben ha követem az épp aktuális (és a tudományvallásnak megfelelően folyton változó) parancsolatokat, akkor jó ember vagyok. Akkor én már tettem a többiekért, ráadásul ezt kézenfekvő és demonstratív módon tehetem: maszkhordással, kézfogás mellőzésével, otthonmaradással. Oltakozással.
Hamarosan mindezekért plecsniket is kaphatok, és az életminőségemen is meglátszik majd, hogy jó állampolgár vagyok.
A bűntudatban és nihilizmusban élő népesség végre kapaszkodót talált.

Ha lenne rajtam korona:

Nem lényeges, hogy meg volt-e tervezve, vagy csupán így alakult.
Nem lényeges, hogy laborból szabadult-e el, vagy denevérből.

Ha "ott fenn" ülnék, látnám benne a lehetőséget, ez kétségtelen.
Nyomasztana a népesedési kérdés, nyomasztana a környezetszennyezés. A nemzeti, politikai feszültségek.
Macerás ezt így menedzselni, és minden éjjel átvillan az agyamon: mi lesz, ha egyszer felébrednek?
Elgondolkodnék rajta, hogy ha van Isten, akkor vajon miért adott nekem ekkora hatalmat?
Nem azért talán, hogy megoldjam ezeket legjobb tudásom szerint? Ki lenne rá alkalmasabb?
Ha pedig nincs... akkor mégis kire vár ez a feladat, ha nem rám?
És milyen erkölcsnek feleljek meg így, ha nem a sajátomnak?

Apró számokkal nem lehet foglalkozni.
Aki globális változást akar, az járulékos veszteségeken nem akadhat fenn.
Ha van Isten, akkor az áldozatok úgyis megtérnek hozzá, engem pedig majd talán a szándékom szerint ítél meg.
Ha pedig nincs... akkor csak az emberiség nagy céljai számítanak, semmilyen áldozat nem kár.

Mire lehet jó nekem a kialakult helyzet és a vakcina-szisztéma?

Korlátozásokon keresztül mindennemű alulról jövő társadalmi szerveződés megelőzhető.
Csökken az apró-cseprő bűnözés, nincsenek az emberek az utcán.
Csökkenthetem a rendvédelmi szervek létszámát.
Csökkenthetem a polgári infrastruktúra költségeit, hiszen mindenki inkább otthon van.
Nem találkoznak, nem osztják meg gondolataikat egymással, online kommunikációra szorítkoznak, amely kevésbé képes elemien hatni, és könnyen monitorozható, cenzúrázható.
Problémás tömegrendezvényeket be lehet tiltani, online szervezést elszabotálni.
A csökkent személyes interakció miatt a pozitív sztrókokat digitális módon próbálják megszerezni maguknak az emberek, amely könnyedén kontrollálható, és a megfelelő elmeprogramozás bevitelére alkalmas hordozóeszköz.
Az emberek jobban megbecsülik a munkájukat, mert félnek annak elvesztésétől, így a termelés fenntartható a szükséges mértékben.
A túltermelés lockdown-ok segítségével könnyedén megelőzhető, a fogyasztás pedig kontrollálható.
Az oltások bevezetésével regisztrálva és kézenfekvő módon mérhetem meg a társadalmat:
Az oltást elutasítókban nincsen meg a hatalom felé való bizalom, vagy nincsenek kellően megfélemlítve. Ezeket az embereket célzottan tudom figyelni, közöttük kell keresnem a potenciális ellenállókat.
Az oltást felvevők zsarolhatók, tehát a megfelelő presszúra alkalmazásával később bármire rávehetőek.

Mik a következő lépések?

A gazdaságot és az oltási szisztémát további "hullámok", és szükség esetén új vírusok segítségével mozgatom, a tőkét minél inkább fókuszálom.
A "közös cselekvés szükségessége" mentén olyan politikai entitásokat erősítek, vagy hozok létre, amelyek nemzetek felett állnak.
A népességet két részre osztom. Engedelmesekre, és Ellenállókra. A technológiai vívmányok segítségével a mozgásukat, tevékenységüket szorosan monitorozom. A társadalmi igazságosság jelszavával cenzúrázok.
Az Engedelmesek számára fenntartom a kiszolgáltatottság érzését, és folyamatos bizonytalanságban tartva őket, az általam generált problémákra újabb és újabb megoldásokat kínálok, fokozatosan elvéve minden valódi döntési lehetőséget, ami csupán problémákhoz vezetne. Látszólagos előjogokat biztosítok az Engedelmesek számára (ezeket fokozatosan visszavágva), hogy lehetőleg a gyengébb Ellenállók közül is minél többen átálljanak. Periodikusan meglebegtetem előttük a szabadság lehetőségét.
Az Ellenállók közé ügynököket építek be, akik elszabotálják, letörik a kezdeményezéseiket, vagy meddő programokba csatornázzák be energiáikat. Mindeközben az Ellenállókat folyamatosan korlátozom, ellehetetlenítem.
A folyamatosan fenntartott "globális vészhelyzetre" való tekintettel lapjövedelmet vezetek be, amelyet természetesen engedelmességhez kötök, és a kiépült megfigyelőrendszereken keresztül monitorozok.
Az Engedelmesek ezáltal mindennemű anyagi önállóságát felszámolom, az Ellenállókat pedig fokozatosan kizárom a gazdaságból, társadalomból. A családokban a törésvonalak tovább tágulnak.
Teret engedek az Ellenállók rendbontásainak kontrollált körülmények között, hogy a népességet megfélemlítsem, és a fennálló új rendet elfogadhatóbbnak láttassam. Minden zavargás után fokozatosan egyre szigorúbb ellenőrzést vezetek be.
Ha felállt a rendszer, megkezdem az oltás-szisztémán keresztül az emberiség problémáinak felszámolását.
Az oltások tartalma mindig az adott helyzethez, és a terv további megvalósításához alakítható.
Az Engedelmesek az eugenika elvei szerint kasztokba sorolódnak, külön jogokkal és kötelességekkel, valamint az ehhez legmegfelelőbb genetikai módosításokkal. Az Engedelmesek rendje a társadalom minden szintjén a feladatát a lehető legnagyobb hatékonysággal látja el.
A születésszabályozás a Social Credit rendszeren keresztül és az oltásokkal történik.
Az engedély nélküli terhességeket abortálni kell.
Születéstől kezdve teljes elmekontroll, és szisztematikus indoktrináció.
A gyermekek alapvető bizalomélménye a szülőkkel ne alakulhasson ki, minél előbb el kell választani őket, így a későbbiekben könnyedén irányíthatóak lesznek. Oktatási intézményekben óvódás kortól kezdve hozzá kell szoktatni őket, hogy a társaik csupán arctalan tömeg, és nem bízhatnak meg egymásban. Így mindennemű későbbi szervezkedésre való hajlam idejekorán kiölhető.
A család intézményét és az egyházakat esszenciálisan felszámolom. Ezek szerepét központilag irányított szervezetekre bízom.
A már korábban aláásott identitásokat szétforgácsolom, az emberi önazonosságot meghatározó értékrendet propaganda segítségével táplálom be, minden más jellegű személyes összekapcsolódás alapját kiiktatom.
Az Ellenállókat a társadalomból fokozatosan kizáratom a normák felülírásával, illetve több hullámban eliminálom őket olyan kórokozókkal, amelyek ellen az Engedelmesek már védettek korábbi oltásaikból kifolyólag.

A végeredmény: totális hatalom, és egy olajozott gépezet, amely jóval alacsonyabb emberi populációval, a földi környezet megóvásával, háború nélkül, számítógépes vezérléssel működik, miközben a szűk elit teljes földi szabadságban és dekadenciában élheti az életét, és festői környezetben próbálgathatja, hogy mi az, amit még meg lehet tenni a hatalom által, és van olyan extrém, hogy megmozdítson benne valamit. Mi lehetünk az új felfedezők, akik nem hegycsúcsokat, hanem az emberi elme legmélyebb és legsötétebb hasadékait tárják fel, ahol talán választ kapunk rá, hogy miféle szörnyeteg is az emberi lény...

Aztán elégedetten hátradőlök, és várom, hogy a rendszerben hol üti majd fel a fejét a Hiba, a Kivétel.
Vagy ha már nagyon unom, akkor elindítok én magam benne egy vezérhangyát, és kezdhetjük elölről.

Nem állítom, hogy ez így van.
Csak azt, hogy én, mint átlagos gyarló ember, valószínűleg így csinálnám... ha lenne rajtam korona.