Egy újabb nyíltan sátánista reklámkampányra találtam rá a Tyúbon.

Lehetséges, hogy csak számomra volt ilyen sokkoló, de talán nem gondolom rosszul, hogy ezeket a képsorokat a magyar televíziócsatornákon nem láthattuk.

A Playstation hirdetéseiről van szó. Egy olyan eszköz, amely sokunk számára ismerős.

Remélem egyetlen épelméjű olvasónak sem kell felhívnom a figyelmét arra, hogy ezeket a szerkezeteket elsősorban nem azzal a céllal készítik, hogy bennünket szórakoztassanak.
Lehetséges egy, a munkában megfáradt nép szürke hétköznapokból való kiszakításának kísérletét előtérbe toló magyarázattal előrukkolni, de nem szabad elfelejtenünk, hogy miféle munkától is fárad meg a jónép, és hogy mitől is szürkék azok a hétköznapok...
Ezek a reklámok nem próbálják meg családi szórakozásnak beállítani a Playstationt. Alternatívakén kínálják fel nekünk a megnyomorított életünk helyett.
Ők addig is tehetik a dolgukat, amíg mi emberszabású pixelhalmazokat lövünk halomra, vagy nem létező országokat igázunk le, esetleg számunkra megfizethetetlen sportkocsik virtuális másolataival száguldozunk.
Pénzről van szó, kérem szépen, és nem csak akkor, mikor kifizetjük a gépet a kasszánál.
Akkor is, mikor játszunk vele, meg akkor is, mikor úgy érezzük: silány napjainkért valamilyen módon kárpótolva vagyunk általa.
Lássuk tehát, hogyan próbálnak minket meggyőzni arról, hogy életünk perceit váltsuk el az ő dollárjaikra!

Elsőként még egy, a Playstation 2 kampányához készített spotot tekintsünk meg.
Érdekessége, hogy David Lynch keze munkája, gyakorlatilag teljes egészében. Őt sosem arról ismertük, hogy visszafogná magát a szörnyűségek terén, hát most sem tette.
Felmerül a kérdés: hogyan függ ez össze egy konzollal? A továbbiakban talán erre is választ kapunk.

Második videónk szintén pár évvel ezelőttről származik, nem különben hátborzongató, mint a Lynch féle, itt egy hihetetlenül inhumán jellegű lány agitál minket erős skót akcentussal.
A kommentelők közül valaki egyébként az elkövető személyében Chris Cunninghamre gyanakszik, márpedig ha David Lynchet meg tudták fizetni, akkor bizonyára őt is. A lány arca pedig valóban majdnem annyira groteszk, mint a jó öreg Rubber Johnnyé.

A kövekező képanyag talán a legmegrázóbb mind közül. Tulajdonképpen beismeri az ember saját életébe való diadalmas belebukását, mindemellé pedig úgy tesz, mintha hősies dolog volna, amit "ők az emberekért tesznek", amit nyújtanak a már fentebb említett "munkában megfáradt népnek". Nekem sírni támad kedvem ezt a videót látva, és egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy bármely, még legalább minimális öntudattal rendelkező, saját énjét legalább pislákolni látó embertársamat arra ösztönözné, hogy vásároljon magának egy ilyen szerkezetet. Mindenképpen érdemes elolvasni a videó leírásában található "szövegkönyvet" a jobb érthetőség érdekében. Kétségbe ejtő. Minden bizonnyal úgy tűnik, hogy az 1984 című regény legalábbis a vesszőparipám, mégsem tudok másra gondolni akkor, mikor emberek egy nyíltan vállalt átverést és mesterséges illúziót igaznak és valóságosnak fogadnak el azért, mert saját valós valóságuk teljességgel elviselhetetlen. Ez, kérem szépen, a Doublethink, nem más.

Negyedik jelöltünk már a legutóbbi konzolhoz, a Playstation 3-hoz készült.
Egyből észleljük, hogy jelentős változáson ment át az alapkoncepció: történet, illetve szöveg helyett maga a gép áll a középpontban, mint egy sötét bálvány (az új modell egyébként az első, amely fekete alapszínben kapható). Az egész jelenet az előzőekkel ellentétben inkább statement-jellegű, méginkább kiemelve a korábbiakban már hangsúlyozott "Ne becsüld alá a Playstation erejét" szlogent.
Azt láthatjuk, amint felcserélődnek a szerepek, és nem a "valóság", vagy annak bármely szereplője irányítja már a Playstationt, hanem éppen fordítva, a Sixaxis, azaz hat tengely mentén navigáló kontroller mozgatja az "őt" körülvevő valóságot (ha már a hatos számnál tartunk, érdemes talán elidőznünk a cikk elején található PS logón ilyen tekintetben is...).
Belemerülhetnénk a tojás, mint univerzumot és életet szimbolizáló jelkép, illetve a reklámban látható többi motívum és szín jelentéstartalmába, de azt hiszem ezek olyan ősi, kollektív tudattalanba ivódott kódok, melyet mindenki könnyedén a helyére tud tenni.

Azt a darabot hagytam utoljára, amelyhez -úgy érzem- nem szükséges kommentár. Ennek a megtekintése után sem számmisztikához, sem szimbolikához nem kell egy hangyányit sem konyítani ahhoz, hogy valaki megértse, miért is született ez a post.
Ember vagy, vagy nem vagy ember?
Ennyit kell eldöntened.