Mai zenehallgatásunk anyagát egy olyan előadóművész adja, aki mellett nem lehet csak úgy elmenni. Igazság szerint most nem pusztán zenehallgatásról van szó, mert ehhez a produkcióhoz legalább annyira hozzátartozik a látvány is, mint a hang.

Klaus Nomi 1944-ben született Klaus Sperber néven a németországi Immenstadt városában, és 1983-at írtunk, mikor hamvait szétszórták New York felett, ahol 38 éves korában, AIDS-ben meghalt. Maradandó karaktert alkotott önnön magából, ami valamely oknál fogva olyan benyomást kelt, mintha az adott kor és társadalom úgy szülte volna ki magából, mint tiszta esszenciáját. Morbid, tragikus és skizoid.

Nomival az "első találkozást" nem szokás elfelejteni. Némelyeket megmosolyogtat, ami talán rendjén is van így, egyeseket rabul ejt, vagy érdeklődéssel tölt el, míg mások undorodnak tőle. Leginkább talán mégis mindezen érzések egyvelege kevereg bennünk, mikor előadását szemléljük, sajnálnunk azonban mégsem kell, pont ellenkezőleg.
Kevés olyan előadóművész van, aki ennyire egyértelműen önmaga.

A "Total Eclipse" című dal élő felvétele 1981-ben készült.
Több dala, és egyedi klipjei közül azért ezt választottam, mert itt különösen élesen érzékelhető a "Nomi-karakter" hatása, színpadon állva, háttérzenészekkel és -táncosokkal. Már az első képkockák döbbenetesen erősek; "Welcome to the Ritz." -mondja a lány szenvtelenül odavetve, már-már hanyag arccal (az egész jelenet egyébként egyébként az "Urgh! A Music War" című filmből való), majd azonnal megszólal a zene.
Az operatőr zsenialitását dicséri ez a képkocka, számomra már itt döbbenetes a dal.
Az a cipő, a tétova lépegetések, majd a kamera emelkedésével kibontakozó figura...
Az ott tényleg egy ilyen ember? És tényleg így énekel?
Tényleg.

Számomra ebben a produkcióban -mint szerves egészet alkotó egységben- benne van igazándiból túl sok minden ahhoz, hogy itt leírjam, a fasizmustól a futurizmuson át a revüig rengeteg dolog, mindez a XX. század végének végzetes hangulatában megénekelve.
Egyszerűen megrázó.

Ahogyan a "Félelem és reszketés Las Vegasban" egyik főhőse fogalmazza meg benyomásait életveszélyes mennyiségű drog elfogyasztása után/közben egy kaszinóban:
"Ha Hitler megnyerte volna a világháborút, most így nézne ki az egész világ".