Az ember munkát keres.

Személyes információit, elérhetőségeit, képzettségeit, és hobbijainak listáját spóraként lövelli szét a világhálón, nagyrészt ismeretlen e-mailcímekre, állásajánlat-listázó honlapokon keresztül nagyrészt munkaerőkölcsönző cégekkel szerződésben álló állásközvetítő cégeknek.

Hogy kinek?!

Egyáltalán ül ott valaki?!

Hány szűrőn halad keresztül a (külön kérésre) word formátumban elküldött CV?

Kicsinyes és naiv dolog, de mégis ad valamiféle gyermeteg biztonságérzetet, ha az önéletrajzom .pfd farkincával hajtja magát a munkáltató nagy, pulzáló petesejtje felé.

Hogy egyáltalán eljut-e odáig valaha, s csak a burkot áttörni képtelen -idülten mosolygó fejével, és maga a nagy, meleg és jóságos CÉG megkérdőjelezhetetlenül végzetes, mégis teljes megértéssel telt kézmozdulatára siklik el őscélja mellett (olyan hűvösebb rétegekbe, mint amiket lábaiddal érzel, ha túl mélyen merülsz a tóba, mikor beugrasz a vizibicikliről), vagy már jóval korábban, lendületét vesztve hullik éned társadalmi vetületének apró darabjaira és tűnik el az adatzabáló sejtek egyszerű bélcsatornáiban, amint halálos precizitással kapnak egy-egy lehulló cím, telefonszám, diploma, korábbi munkahely, hobbi, vagy arckép után, majd egyencsomagocskákban továbbítják azokat a NAGY TEST folyamatosan szivattyúzó pórusaiba, nem tudhatjuk.

Amit tudhatunk, az az, hogy a NAGY TEST éhes.
És nem válogatós.
Politikai korrektséget például nem ismer, illetve kizárólag felhasználói, nem pedig etikai szemszögből.

Itt van például az alábbi két screenshot, melyeket a Bloomberg oldalán a regisztráció utolsó fázisában készítettem.
Érdemes a szöveget is elolvasni, hiába nem szeretnék papagájnak tűnni, megint Orwell 1984-ét kell említenem, hiszen ilyen jellegű információkat és ráadásul ennyire diszkriminatív formában pont az egyenjogúság örve alatt kicsalni végtelen gátlástalanságra utal.

Az első screenshoton a magyarázat, hogy miért is kellene nekünk az alábbi kérdésekre válaszolni. Színnel kiemeltem egy-két átgondolásra érdemes szövegrészt. Nevetségesen hat nyolc oldal csillaggal jelölt (tehát kötelező) fakkjainak személyes információkkal való feltöltögetése után komolyan venni azt a kérést, hogy hidd csak el, amit itt alább megadsz majd magadról, nem fogja a munkavállalásodat semmiben befolyásolni, és egyáltalában erre tulajdonképpen nincs is szükségünk, csak ha már így belejöttél a töltögetésbe, akkor ezt a bónuszoldalt ugyan csináld már még meg, légy oly kedves.

Az ellipszissel kiemelt rész felvetette bennem a kérdést: vajon a honlap készítői szerint összesen két etnikum létezik?

A második screenshoton kiemeltem, amint épp "fajunkra" kérdeznek rá. Én inkább itt vártam volna kevesebb választási lehetőséget, egészen konkrétan egyet, az emberi fajt, feltéve, hogy -legjobb tudomásom szerint- nem-emberek még nem használnak internetet.
De lássuk csak, mire is gondolnak a kérdezők, mikor "fajról beszélnek"! Azt mindenesetre megengedik nekünk, hogy többet is válasszunk, tekintettel arra, hogy a családfakutatásra és DNS-elemzésre fordított idő, illetve pénzösszeg egyénenként változhat. Szép gesztus!
A választási lehetőségeket számba véve érdekes logika bontakozik ki.

Elsőként szerepel az amerikai indián / alaszkai eszkimó kategóriája. Bennük annyi mindenesetre közös, hogy mindkét rassz (vagy a szerzők szóhasználatával "faj") az európai ember megjelenése előtt már a kontinensen élt. Rendben.
Második a listában az ázsiai, és bár e kategória kissé elnagyolt és hatalmas néptömeget foglal magában, Ázsia mégiscsak Ázsia, földrajzilag ez kikezdhetetlen.
A hawaii / csendes-óceáni nekem kissé "egyéb" szagú, de valóban nem várhatjuk el, hogy minden kicsiny sziget népcsoportjait felsorakoztassák.
A következő lehetőségnél azonban elakadtam. "Black or African-American". Könyörgöm árulja el valaki, ugyan mi közös lehet egy loméi banktisztviselőben és egy egy alabamai fekete rákhalászban, ami egy kategóriába sorolja őket? Nem beszélnek egy nyelvet, nem hasonló a kultúrájuk, nem élnek földrajzi közelségben. Mi az egyetlen, ami közös bennük? Igen, a bőrük színe. Ne feledjük, itt egy állásinterjú előszobájában topogunk kérem, és nem a Benetton legújabb plakátjának castingján!
Az utolsó előtti opció egyszerű és konkrét. Különösebb gondokodást nem igényel a megjelölése, sem családfát, sem DNS vizsgálatot, maximum egy tükröt.
Bizony, kedves olvasó, WHITE! Így, plain and simple. Fehér vagy, vagy nem vagy fehér. Ez a kérdés, édes öregem!
Ezek fényében a legutolsó kategória kiválasztása önsorsrontásnak tűnhet, hiszen mint köztudott, a két, vagy több fajba tartozó egyedek nem túl gyakran lesznek életképesek, szaporodni pedig biztosan nem tudnak. Gondoljunk csak itt a kutymacsra, s bár egy öszvérnek lehet némi hasznát venni, semmiképp sem tüntetjük fel magunkat jó fényben ezzel a választással.

A fentebb leírtakkal nem azt szeretném jelezni, hogy a Bloomberg rasszista.
Sokkal rosszabbat.

Tisztán és világosan látható az a fajta arrogancia, és szembeköpéssel felérő gátlástalanság, amivel az emberek minden adatát beszivattyúzzák, és felhasználják saját életútjának módosításához. Nyilvánvalóan senki nem hiszi el, hogy ezek az adatok valóban egy "teljesen különálló és titkosan kezelt" adatbázisba kerülnek. Ez egy, nagy adatbázis, csak az a kérdés, hogy mely részeit mikor hozzák egymással kapcsolatba.

Önéletrajzunk pedig -úgy, mint életünk és önazonosságunk- nem csupán teljes mértékig feltérképezve, de az így beszipókázott tudással visszaélve folyamatosan irányítva és manipulálva vagyon.
Darabokra szednek, aztán újra összeraknak, néha hozzátesznek, néha elvesznek, te pedig engedelmesen löksz egy pontot valamely statisztikai görbén felfelé, máskor meg lefelé.

Ha nem akarod, az se baj, az is be van kalkulálva.
Just do it!